Élet a régi falon

 A fügefa. Elkezdtem körberakni a régi ház köveivel.

Az első kapavágások és növények a terasz előtt. Háttérben a régi vízkerék fala és a vízvezeték fala

Élet a Balkánon... "polako zsivjot"

Hát azért vannak itt érdekes dolgok...
Az első és talán legfontosabb szó amit megtanultam : POLAKO, azaz lassan. Szerintem nagyon, nagyon lassan, én így fogalmaznék. Ráérnek. Beszélgetni / ez jó! /, kávézni / ez is jó /, de nem ám úgy kávéznak mint mi. Isznak otthon is kávét, meg folyamatosan napközben, este, mindig, mindenhol. Kávé intravénásan is. Beülnek kávézni. Beülnek és nem rohannak. Az ÖSSZES kávézó délelőtt és késő délutántól tömve van. A kora délutáni  időszakban azért nincs tele emberekkel a kávézó, mert mindenki otthon PIHEN. Főz, ebédel, / szeretkezik / és utána szundít egy kicsit. Ilyenkor csak a pincérek támasztják szomorúan, álmosan az ajtófélfát. A hivatalokban 11 óra magasságában nem érdemes bemenni, ugyanis kávé szünet van. Hivatalosan. Ahol nincs kávé pausa , ott sem dolgoznak, hanem kávéznak. A munka amúgy is ráér, megvár mindenkit. Polako. A hivatalokban kedvesek, segítőkészek, de a mi magyarországi tempónkhoz képest... Polako.
A kávézókban pedig ahogy ülnek... Milliószor láttam már, de nekem még mindíg nagyon vicces : mint a moziban, mindenki arccal az utca felé ül. Gondolom azért, ha valaki barát, rokon, sógor, koma jönne, azt is gyorsan észrevegyék és igyanak vele egy következő méregerős kávét.
Mostanában mivel elég sok időt töltöttünk különböző hivatalokban és néha bosszúsan észleltem, hogy bizony a látogatásunk belecsúszott a kévézós időszakba vagy ide-oda küldözgettek minket / ez otthon is megtörténik / vagy csak egyszerűen széttárják a kezüket tanácstalanul. Hát igen. Néha sok volt, és bosszus voltam És megkérdeztem a férjemet, félig mérgesen, félig viccesen " van valami különbség a kávé szünet és a munkaidő között?"

Trebinje

A régi fal egy részlete a kertben

Kilátás a teraszról

Ház Trebinjében

Már lassan idejét sem tudom, hogy mikor írtam utoljára.
Nem lustaságból, csupán technikai okai voltak leginkább. Nem igazán tudtam csatlakozni Tivatban a nethez.
Sok minden történt az esküvő óta.
Tivatban béreltünk egy kis apartmant, én is találtam munkát, a férjem is dolgozott. Május elejétől Ő Kotorban, a régi helyén, aztán pedig Tivatban, egy hotel haléttermében.
Történtek negatív dolgok is / a régi fönöke naponta piszkálta velem ( más vallás, tetoválásaink vannak, elvált vagyok, mit tudok én a szerb kultúráról stb.), úgyhogy innen eljött. Azért azt a férjem megjegyezte, hogy Ő büszke arra, hogy rajtam és a családomon keresztül megismeri, betekintést nyer a magyar kultúrába, megismerheti azt. És én ugyanezt gondolom az Ő szerb kultúrájával kapcsolatban!  A legszebb ebben az egészben, hogy ennek a pasinak a felesége szintén katolikus, a pasinak több tetoválása van... De hát ugye mást sokkal könnyebb kritizálni, okoskodni. De ez volt az egyetlen negatívum, hogy úgymond idegen vagyok.
Augusztus elején 1 hétig velünk volt a lányom, a barátjával együtt jöttek. Volt kagyló főzés, halsütés, tintahal, blitva, minden ami csak szem szájnak ingere. Naponta strand, nyílt tengernél, az öbölben, éjszakai autózás az öbölben, kirándulás, városnézés.
Szeptember elején én oltam otthon, több mint egy hétre.
Majd utána átjöttünk Trebinjébe / Bosnia és Hercegovina /.
A történet itt fog folytatódni azt hiszem.
Házat vettünk ugyanis.
Most Október 23-a van amikor ezeket a sorokat írom.
Természetesen megpróbálom visszaadni ami itt történt.
Tehát megjöttünk, ide a férjem szüleihez. Rájöttünk, / már korábban, de ezt a szezont még végig akartuk dolgozni / hogy valahol gyökeret kell ereszteni, nem lehet úgy élni, hogy fél év itt, fél év Magyarországon.
Természetesen anyagi okai vannak, hogy a szülőkhöz jöttünk, nem pedig apartmant bérelünk. Házat vagy lakást akarunk venni, mondtuk, tehát minden fillérre szükség van.
Elkezdtünk nézegetni interneten, újságban stb. Apartmant és házat is, de az ár és a hely volt meghatározó.
Arra nagyon gyorsan rájöttünk, hogy apartmant a rendelkezésünkre álló összegből nem tudunk venni. Kicsi és drága. Régi kőházak, ami az én nagy álmom volt, szintén drága és teljesen le kell bontani, majd újrarakni a köveket.
De az első napokban az egyik ismerős szólt, hogy Ő tud egy házat. Meghalt a tulajdonosa, szülész-nőgyógyász volt, tudja hogy hol van a ház és ennyi. Se telefonszám, se semmi.
Elindultunk autóval, mivel ez a házikó Trebinjétől kb. 5-6 km-re van. A várost átszelő folyó partján. A folyó neve Trebisnica. Szép név, szép, de hűvös folyó.
A folyó túlpartján álltunk meg, a férjem tudott egy helyet ahonnan rá lehet látni a házra.
Ja, elfelejtettem mondani, hogy mindenki úgy beszélt erről a házról, mint víkendház. Gondoltam én mindenre amikor ezt hallottam. Lelki szemeim előtt láttam egy düledező házikót, fából vagy kőből, befejezetlenül, már itt -ott beszakadt tetővel, ahogy benőtte a gaz, a bozót, és WC csak a leander tövében van... Jobb esetben találunk egy összedőlt budit... Meg elvadult birkák üttöttek tanyát a szintén elvadult kertben... Vagy valami hasonlót gondoltam.
Mondták, hogy évek óta nem lakják, mi másra is számíthattam volna?
A tisztesség megkövetelte, hogy megnézzem. Víkendház, de azért ránézek, nem akartam megbántani a férjem édesapjának a barátját, aki ezt ajánlotta.
Megálltunk és megláttam!
Az álmom!
Szép állapotú házat láttam, emelettel, 2 hatalmas terasszal, szinte új, sértetlen tetővel! Mellette kb. 20 m-re mintegy őrként áll egy hatalmas, ősöreg fügefa. Tényleg hatalmas, kb. 10-12 m-es a fa lombozata, és meglehet minimum 100 éves.
Átmentünk a folyón / van híd ! /, de itt jött a legelső probléma : nincs út a házhoz! Van a folyó mellett, köves út, de télen ez 2-3 hónapra víz alá kerülhet / mindenkit megnyugtatok, a ház nincs veszélyben, mivel a város felett egy erőmű van, tehát a folyó szabályozva van /! A ház mögötti makadám úton meg lehet közelíteni az ingatlant, de csak megközelíteni...
Besétáltunk a házhoz. Ablaküvegek betörve, de a keretek jók. Az alsó szinten most 1 hatalmas nappali van, fürdőszoba, konyha és egy nagy, kb. 25 m2 terasz. Az emeleten pedig 2 különálló apartmannak kialakítható szoba van, fürdő, konyha, de ebben már benne van a jövőnk is! Erről majd később. Plusz terasz, ugyanakkora mint a földszinten. Ja, ami még lényeges : külön lépcső vezet fel az emeletre.
A terasz előtt kőfal áll, ez védi a házat az esetlegesen megmérgesedő folyótól. Ez előtt a kőfal előtt, pedig ősi vízkerék fala áll... A folyó mellett, kb. 60 m-re a háztól, a ma müködő vízkerekek hajták a vízet a kertekbe! Szemben egy, és a mi oldalunkon is egy. A kertünk határa ez a falba épített vízvezeték és ez az okos doktor, a régi falba rakatott vezetéket, amihez csak slagot kell csatlakoztatni és már jön is az éltető víz a kertünkbe!!
Azért írom, hogy a házunk, kertünk... mert beleszerettünk. És megvettük.
A házzal szemben hegyek, hegyek és hegyek. Mögötte is hegyek, de maga a ház ahol áll, az egy sík terület, Trebinje előtt kezdődik ez a síkság, tehát mi mindent látunk, kilátás a városra, 5 Monarchia beli erődre, rálátni a montenegroi határra a távolban. És majd ha ablakot nyitunk, érezzük a tenger illatát... Dubrovnik csak 28 km!
Voltak ellenérvek : De hát NINCS ÚT!
Minket nem érdekelt ez túlzottan, majd megoldódik valahogy. Azt látni lehet, hogy a város csak ebbe az irányba tud majd terjeszkedni. Vannak "szomszédos" házak is, van néhány hasonlóan gondolkodó "úttörő" is mint mi, a túloldalon kicsit feljebb is van 2 ház, és nincs út. Az igazi "city", ahol "egymást érik" a házak tőlünk, kb. 500 m-re vannak.
Meg a folyó! Mi lesz ha kiönt?! Aki ezt kérdezi, arra nem gondol, hogy előbb a várost, Trebinjét önti el. Amire, amióta az erőmű megépült nem volt példa!
Megtaláltuk a doktor egyik testvérét, aki megadta az örökösök telefonszámát. Elkezdődött az alkú és mivel is tudtunk a legjobban érvelni? Na mivel? Hogy nincs út!!
Közben kikértük a Városházáról, a Földhivatalból a papírokat. Kiderült, hogy közel 1000 m2 a kert! "L" alakú, van egy szurdok féle is, ahol találtam megint régi falat is. Olyan szárazon rakott, szabálytalan kőfal, de én az ilyenektől... Hát egyszerűen nem jutok szóhoz! Nem hiszem, hogy olyan régi lenne. Na igen! Már megint alábecsültem a dolgokat! Nem olyan régi... Most kérdeztem meg a férjem, mit gondol? Azt mondja, " ki tudja? 200 éves vagy még régebbi"...! Itt olyan könnyen kezelik ezt az öreg nem öreg fal kérdést! Mint az olaszok, nekik is teljesen természetes, ha valamit még az etruszkok raktak...
Most mondja azt is, hogy a régi vízkerék fala is megvan vagy 2-300 éves...!! Csak a doki valószínűleg megerősítette, amikor a házat építették. De lehet, hogy már korábban is, mivel a fügafa környékén köveket lehet kimozgatni a földből, valaha ott egy régi kőház állhatott.
Szóval most dolgoznunk a házunkon. Fészket rakunk.
Ablaküveg, bajárati ajtó. Leverte a régi csempék maradékát, gyűlik a törmelék a ház mellett. Van két kéménye a háznak, de csak a konyhai lesz használva. Lehet hhogy lesz sparheltünk is, az emberem rá van kattanva, én nem annyira... Félek a tűztől kicsit. Kicsi koromban megégettem magam... Meg majdnem a nagyanyám házát is. Játszottam a gyufával és ráégett a körmömre, mire én eldobtam. Egyenesen a konyhában lévő "sezlonyra". Aki nem élt még ebben az időben, annak a régi vidéki konyhákban volt általában heverő. Ezt hívta a nagyanyám így. Erre dobtam a még égő gyufát, és sajnos ez le volt takarva jó kis műszálas pléddel. De csak a pléd bánta, időben közbelépett valaki a családból.  Azóta félek a tűztől.  De a férjemet ez nem izgatja, majd megszeretem mondja. A tűzet és a sparheltet is. Kenyeret dagaszt és süti a sparheltben gondolatban. Meg azzal lehet fűteni a nappalit is, a hálóba meg veszünk valami kis elektromos fűtőalkalmatosságot. Mert itt nem akkora a hideg mint otthon, szinte alig kell fűteni.
Közben állandóan beszélgetünk, hogy mit is viszünk. Én otthonról a 170 éves tulipánosládámat, meg a hasonló korú lisztesládámat. Meg a könyveimet. Meg ezt, meg azt.
Erre Ő is, elkezdi mutogatni nekem az élethez nélkülözhetetlen dolgokat : néhány ikont és hatmas keresztet, ami bizony jön vele. Megvédeni minket. :)
Félreértés ne essék, ez nem baj, csak míg én a könyveimen töröm a fejem, hogy hogy jönnek ide Magyarországról, meg a tulipános, meg az edények, meg még ami hiányzik az élethez... Ő pedig kezdi a kereszttel... De lehet, hogy neki van igaza.