Köszönöm szépen mindenkinek a kedves, bátorító szavakat! Igen, valóban nem szabad beengedni a tudatunkba mások negatív gondolatait, félelmeit. Sajnos kódolni tudja a mi életünket is. Ha ez az én utam, márpedig ez, én választottam, akkor ezt kell járnom. Az összes pozitív és negatív hozadéka csak nekem okoz örömöt, vagy bánatot, az én felelősségem. A kezünkben van a lehetőség, ahogy mindenki másnak is a kezében van a lehetőség, hogy a lehető legjobbat hozza ki az életéből. Kinek mi a jó, arról pedig napokat, heteket lehetne merengeni, beszélgetni.
Eszembe jutott még valami az első átbeszélgetett éjszakáról :
Megkérdezte, hogy mit hozzon, mit szeretnék. Én félreértettem és azt gondoltam, azt kérdezi, hogy mi van nekem otthon innivaló. Elegánsan közöltem vele, hogy van otthon tej és ásványvíz.
Gondolhatjátok, hogy mit hozott éjszaka... Hát mi mást mint tejet és ásványvízet... Na meg csokit. Nem is tudom, mit gondolhatott, amikor ezt mondtam Neki!! Azóta egyszer beszéltünk erről, mintegy anekdotaként, Montenegroban meséltünk a történetünket, egy kedves ismerősünk testvérének. Csak somolygott a bajsza alatt, amikor ez szóbakerült.
Más. Még ezen az éjszakán történt más vicces is. Legalábbis nekem viccesnek tűnik. Hát íme. Beszélgettünk ugyebár majd átölelt, a vállgödrére vonta a fejemet és úgy duruzsolta egész éjjel, hogy " moja lepa crna macka ". Én pedig egyszercsak riadtan megkérdeztem tőle, " probléma van a szíveddel, ugye? ". Szerintetek? Normális ember nem kérdez ilyet, különösen nem ebben a szituban. De én igen. Természetesen nincs baja / szerencsére :) / a szívének. A válasz egyszerűen ennyi volt csak : miattad van ez a nagy dörömbölés odabennt.
Február végén indultunk vissza, valahol itt tartottam, csak közbeiktattam a házasság körüli hercehurcákat.
Elnézést kérek mindenkitől a csapongásért, de ugyebár írom a közelmúlt eseményeit, de néha kénytelen vagyok aktuális dolgokat is beleszőni a történetbe.
Tehát amikor indultunk vissza, jött egy sms a szüleitől, hogy az édesanyja eltörte mindkét (!) kezét. A temetőben történt, megcsúszott, elesett. Tehát irány Trebinje mert segíteni kell. Most kezdődik majd a gyógytorna, stb. Eddig segítettünk amit tudtunk a lakásban, a kertben. Most itthon vagyunk Magyarországon, a lányomnak most lesz a ballagása. Aztán a nyáron majd jön a Barátnőivel, de ne szaladjunk így előre, még pontosan nem tudjuk, hogy mikor. Felvételik lesznek Neki, na meg az érettségi.
Eszembe jutott még valami az első átbeszélgetett éjszakáról :
Megkérdezte, hogy mit hozzon, mit szeretnék. Én félreértettem és azt gondoltam, azt kérdezi, hogy mi van nekem otthon innivaló. Elegánsan közöltem vele, hogy van otthon tej és ásványvíz.
Gondolhatjátok, hogy mit hozott éjszaka... Hát mi mást mint tejet és ásványvízet... Na meg csokit. Nem is tudom, mit gondolhatott, amikor ezt mondtam Neki!! Azóta egyszer beszéltünk erről, mintegy anekdotaként, Montenegroban meséltünk a történetünket, egy kedves ismerősünk testvérének. Csak somolygott a bajsza alatt, amikor ez szóbakerült.
Más. Még ezen az éjszakán történt más vicces is. Legalábbis nekem viccesnek tűnik. Hát íme. Beszélgettünk ugyebár majd átölelt, a vállgödrére vonta a fejemet és úgy duruzsolta egész éjjel, hogy " moja lepa crna macka ". Én pedig egyszercsak riadtan megkérdeztem tőle, " probléma van a szíveddel, ugye? ". Szerintetek? Normális ember nem kérdez ilyet, különösen nem ebben a szituban. De én igen. Természetesen nincs baja / szerencsére :) / a szívének. A válasz egyszerűen ennyi volt csak : miattad van ez a nagy dörömbölés odabennt.
Február végén indultunk vissza, valahol itt tartottam, csak közbeiktattam a házasság körüli hercehurcákat.
Elnézést kérek mindenkitől a csapongásért, de ugyebár írom a közelmúlt eseményeit, de néha kénytelen vagyok aktuális dolgokat is beleszőni a történetbe.
Tehát amikor indultunk vissza, jött egy sms a szüleitől, hogy az édesanyja eltörte mindkét (!) kezét. A temetőben történt, megcsúszott, elesett. Tehát irány Trebinje mert segíteni kell. Most kezdődik majd a gyógytorna, stb. Eddig segítettünk amit tudtunk a lakásban, a kertben. Most itthon vagyunk Magyarországon, a lányomnak most lesz a ballagása. Aztán a nyáron majd jön a Barátnőivel, de ne szaladjunk így előre, még pontosan nem tudjuk, hogy mikor. Felvételik lesznek Neki, na meg az érettségi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése