
Felhívtam a Montenegroban élő Barátnőmet, mit gondol. Kérdezett ezt meg azt. Színe, mérete stb. Mondtam Neki, hogy nem igazán látom, mert elbújt szegény pára. Ő megkérdezte a főnökét, hogy tudna e segíteni nekem, konkrétan eljönni hozzám. Mire a válasz, sajnos nem, mert elöző este kicsit alkoholos befolyás alá került, még nincs jól... Hívjak szomszédot. Ez a lány mondta nekem, mintegy instrukciót, hogy mondjam azt, hogy " zmija ili blavor". Vagyis ebből minden ott élő tudni fogja, hogy kígyót találtam, csak az a kérdés, hogy mérges e avagy sem.
Nem találtam senkit.
Ekkor eszembe jutott a pincér barátunk. Megadta a számát. Mi másért, ha nem ezért??? Felhívtam, lányos zavaromban elöször olaszul kezdtem el mesélni megpróbáltatásaimat... Válasz : sta? Vagyis : mi?
Elmondtam angolul is, mondtam, hogy jöjjön el taxival, kifizetem, utána visszaviszem, csak jöjjön, mentsen meg minket!
5 perc sem telt bele, ott is volt.
Megkérdezte hol van, megmutattam, még mindíg a hűtő alatt lapult szegény pára, gondolom hasonló sokkban mint mi.
Egyik kezével elhúzta a hűtőt, de a másik kezével már nyúlt is kígyó felé, megfogta a feje mögött és kihúzta. megnézte, közölte, hogy Ő a " jó " kígyó, tehát a blavor és kitette a kertbe.
1 perc volt talán összesen.
Megkínáltuk kávéval.
Közölte velem, hogy az összes számára fontos dolog rajtam van / tetoválás és ékszer formájában /. A nevem. Én vagyok az Ő oldalbordája / gondolom mindenki kitalálta, hogy az én nevem, az első Nő neve /. A nyakláncomon angyal van, a tetoválásomon pedig kereszt és kígyó... Az autóm emblémája egyébként.
Már most sok volt a jel, de még nem figyeltem rá.
A barátném hazaindult Magyarországra és megjött a férjem. Együtt is elmentünk ebbe az étterembe, természetesen ugyanolyan figyelmes kiszolgálásban volt részünk, mint elötte, amikor csak " lányok " mentünk. Majd hazajöttem 5 hétre.
Már minden nap a válásról beszéltünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése